Nos, akkor ejtsünk pár szót erről a gyerekről...
Aznap, amikor megismertem Ericet a Pandában, akkor Ő ült mellettem... be akart cserkészni, vagy csak az agyamra akart menni, nem tudom, de lényeg, hogy megőrültem tőle... Illetve a velem sréhen ülő SándorGéza is ebbe a kategóriába tartozott... 2percet adtam nekik, utána rájuk borítottam volna az asztalt. Szerencsére lenyugodtak, K.D. pedig hazament.
Egy-két részlet a beszélgetésükből, hogy K.D. miért annyira buta, amilyennek nézem:

Én:
5kor nem hinném, hogy lenne ott valaki... hát hívd fel :)

K.D.:
nem tom
nem jó a vezetékes
telón meg nincs kessem

Én:
oh :S

Ő:
:S
multkor is már 4-kor lent voltunk
Én:
felhívjam, neked
?
Ő:
bandi felhívja
de kösszi ari vagy
puszim érte
kis pocakos

Én:
az az enyém, és a kiszemeltemé :)

na, ennél a résznél elkezdett tippelgetni, ki az a titokzatos személy, de persze Ericen kívül mindenkit felsorolt... Talán mázlim...
Majd szóba jött a fejfájás... Mert két napja megöl a fájdalom. 
Erre még a fájós fejemre is puszit akart adni.. nem normális... egyre jobban kezdem azt hinni, hogy Eric az, akit én magam mellé akarok... 
Eszméletlenül hiányzik és nagyon nagyon izgulok a holnapi találkánk miatt... mintha ez lenne életem első randija... hű... 

 Most, hogy megnéztem a barátság extrákkal című filmet, ismét megmozdult bennem valami. Utálom, amikor azt érzem, totál szerelmes vagyok, pedig csak megnéztem egy filmet, amiben az elvakult főszereplők forgatókönyv szerint szerelembe estek... Jött az első gondolatként a közhely: Ne a herceget keresd, hanem azt, aki hercegnőként kezel. Természetesen végig arra gondoltam, vajon menne ez nekünk Erickel, mármint, hogy legjobb haverok vagyunk, miközben ebédelgetni járunk, bemutat a családjának, szexelünk és vidáman élünk. Alapvető probléma, hogy Ő nem tudna olyan lenni, mint Dylan, én pedig, mint Jamie...  Egy biztos... Hiába viselkedünk úgy, mintha mézes heteinket élnénk, valójában nincs köztünk semmi. Semmi olyan, amiben biztos lehetnék. Nem akarom elkeseríteni, mert kötődöm hozzá. Talán túl korán, de érzem, hogy kell, és szükségem van rá. Pedig Ő nem veszíthet. Ott van a gyönyörű barátnője, és a barátai. Az igaz barátok biztosan támogatnák, bármilyen döntést is hozzon, de a barátnője - amint megtudná, hogy minden miattam van - több, mint biztos, hogy meg akarna verni...Amit senki nem hagyna, de megtörténne... A saját bőrömet viszem a vásárra a boldogságért, Eric pedig két évet... Hitetlenül állok, mert hihetetlen, hogy megtörténhet... 

No, mindegy! Be happy! Nézzük a dolgok fényes oldalát. Happiness, sunshine, love, freedom :)






Ez teljesen arra emlékeztet, amikor megcsókolt, s nekiálltunk "vitázni"
- Te kezdted!
- Nem, mert Te kezdted!
- Én? nem! Te kezdted!
- Te meg folytattad!
- Az egy dolog, de Te kezdted!
- De te folytattad... :)

Szeretlek...
vagy imádlak?:) 

Sok mindenki lehet első... De nálam csak egy első létezik...
Az első csók, az első szex, az első szerelem... 
Persze lehetnek első percek egy másodikkal, harmadikkal....

Nem jó megtervezni semmit, mégis vannak dolgok, amikre jobban vágyom, mint bármi másra... Hiszen nem kaptam meg. Ilyen egy séta a városban, fagyizással, bohóckodással, vagy az első alkalom, amikor a bizalom kialakul bennem a másik fél felé, és hagyom, hogy megtörténjen a csoda... Hogy miért várok?... Erkölcs...

Milyen régóta álmodom arról, amit olyan sok lány megkapott...Belépek egy szobába.. Mindenhol világítanak a pici gyertyák, a padlón és az ágyon szétszórva rózsaszirmok... A szerelmem rám néz, a hajamba túr, megcsókol és óvatosan az ágyhoz sétálunk. Mint egy tökéletes Amcsi filmben... 
Úgy szeretném élni az életemet, mint egy filmben...De akkor a valós életem mit sem érne... Csak jöjjön a tökéletes, ne menjen, maradjon, és akkor minden rendben lesz. Remélhetőleg :)