Nos... A mai Supernem annyira ultrabrutális volt, hogy az valami hihetetlen...

Odaértünk, sikerült bemennem, csak 200 Ft volt négy helyett, a számokat végigtomboltuk a srácokkal. Előrekeveredtem a második sorba, ahol agyon nyomtak, egy Vadóc nevű hölgy kézről-kézre járt... Felettünk. Aztán még két másik srác is. Nagyon kíváncsi leszek a Partyphotókra...
Koncert után beugrottunk Tescoba egy borért meg egy kóláért (Ezúton is köszönet Vasszájú, az életmentő italt, Mon Chéri, neked pedig köszönöm a 200forintot)
Végre Taksonyban... 
Leültünk a Szent István - magunk között szent pityu - téren elfogyasztani a vadászt (vbk), majd Mon Chéri hazament, így maradtunk hárman. Vasszájú, Brúnó és persze jómagam. 
Megiszogattuk azt a kevéske borocskát, beszélgettünk a szexről, a rajzolásról, a szexről, a tanulásról, a szexről, a nőkről és persze a szexuális dolgokról. (A szex Zoli miatt volt főként, mert 10 hónap... hát, az bizony 10 hónap...)

Brúnó hamar feladta a harcot és haza akart menni, fázott, minden baja volt, főként, hogy elfogyott az alkohol. Felálltam, hogy kísérjenek haza, Brúnó tiltakozott, Zoli utánam indult. Együtt a tópartra sétáltunk, s míg odáig elbotorkáltunk szép dolgok hangzottak el, mondhatni "bölcsességek":

A nők miért nem értik meg, hogy egy idő után unalmas ugyan az a pina? (Zoli)
Drága Zoli... Had válaszoljak... Percek óta töprengek a tökéletes válaszon, de csak annyit tudok elmondani, hogy MI, nők, érző lények vagyunk, a pinahajhász, töketlen faszikhoz képest, akik tucatszám kefélik a lányokat, cserélgetik össze vissza, gyakran még egymással is cserélnek. De hidd el, a nő is rá tud unni ugyan arra a farokra... Arra a farokra, ami 182 cm, 70 kg, minden péntek-szombat részeg, semmibe vesz és mégis azt hiszi, mekkora fasza csávó, mert részegen 10 és nem 5perc alatt ment el...Mi ragaszkodunk egyhez, az egyetlenhez, és nem akarunk osztozni... Sima ösztön, drágám :)

10 hónapja érintetlen Zolink, mindenre rá akart ugrani, ami élt és mozgott:
Ott egy macska, lehugyozzam? MEGDUGOM

Majd a következőt láttuk: két cica az út szélén sétált, az anyamacska és a kölyke. A vad, kangörcsös srác, hirtelen átment érzékennyé, a kicsi cica meg jött felénk, az anyja előre rohant, majd mikor a kölyök kereste, nem találta. Zoli pedig kedvesen eligazította: Menjél! Ott van anyu!

Szakadtunk a röhögéstől a Szörny Rt.-ből idézett részen, miszerint:
- Anyu né' má' megin' itt egy krokodil!
- Né' má' megin' !?

Odaértünk a tóhoz, és Zoli éhessége átterjedt rám... Majd megőrültem. Nem elég, hogy hiányzik Eric, de még az a rohadt vágyakozás is... Megöltek a fiúk... Nem történt semmi, de hosszasan gondolkodtam rajta, ha én megtenném, nem lenne félrelépés. Vagy mégis? Elvileg nem vagyok kapcsolatban. Vagy mégis?
Ha egy nő lép félre, örök életre szajha... Ha egy pasi, a következő hétig: paraszt, bunkó, f*sszopó, 'satöbbi...
Nem értem ezt... Nem igazán érzem azt, hogy egyenrangú félként kezelnék a férfiak a nőket... De lehet csak én vagyok feminista...

Hiányzik az esti telefon... Felhívnám... De mi van, ha éppen a nője van mellette? alatta, felette... Megbolondulok!!!

Nem tudom, miért, nem tudom, hogyan, csak van, és kész...

Napok óta a következő a szisztéma: 
 - eszek 2 falatot, és rosszul vagyok... lever a víz, és olyan szinten hányingerem van, hogy a földön fetrengek a rosszulléttől... Ugyan ez vonatkozik a cukros löttyökre, a kávéról már ne is beszéljünk... Mi a franc van velem? 
Csak úgy dobálom le a kilókat, van, hogy nem eszek napokig. Nem is vagyok éhes... 
Nem vagyok ideges sem. Ezt azért mondom, mert általában az ideg miatt szokott ez a pár "jelenség" előfordulni...
Hát komolyan mondom, aki rajtam kiigazodik... Annak az pasinak feleségül kell vennie...! Jelentkező? :)

Alig ébredtem fel, de a szám, már a fejemben járt... A dallam körülölelte a takaró alatt fekvő lányt, az ágyat, majd átjárta az egész szobát. Néma csönd volt, csak a konnektor zúgását lehetett hallani, mégis úgy éreztem, a zene, ami mindent körbevett, ugyanazon ritmussal dörömbölt, ahogy a szívem... Mikor már elviselhetetlen volt az üvöltő csend, kimásztam az ágyamból, és meghallgattam az eredeti dalt... Rögtön beszélnem kellett Hugival, majd odáig fajult a nagy zenehallgatás, hogy sírógörcsben törtem ki... 

"Don't wanna die alone without you here 
Please tell me what we have is real

So what if I never hold you, yeah,
Or kiss your lips again?
So I never wanna leave you and the memories of us to see 
I beg don't leave me"

Éppen, hogy abbahagytam kislányos pityergésem, megszólalt a telefonomból a nagy szám... A Little Piece of Heaven... Ez egyet jelent, Ő keres... Felvettem, és a következők hangzottak el, nem egészen pontosan:

- szia kicsim - vettem fel mély, álmatag hangon
    *nevet*
- mi van drágám, most keltél fel?  
- nem, csak sírtam egy sort... 
- aaaaj, dehát micsodán? -kérdezi aranyosan
- Hugival zenéket hallgatunk magyar szöveggel és... mindegy, semmi...
- Naa, mond el, kicsim...
- Semmi, csak betett a Seize the day...
- Jaj, te lány...
- Jó, csak annyira szép és ideillik...
- Jaj... kicsim... annyira aranyos vagy...
- Egyébként egy órája keltem, nagyjából.
    *nevet*
- Te kis hétalvó...
- Átváltottam bagolyba... Nem tudok mostanában aludni... Inkább olvasok. Ma is háromkor aludtam el
- Az szép...
- hmm.. Máris végeztél?
- Igen, most ilyen korán végeztem, aztán megyek haza, segítek apámnak swarovski lámpát csinálni. De jó, mert maradt egy csomó és abból tudok ékszert készíteni.
- na, az tök jó.
- érted a célzást?
- értem... amúgy sincs sok gyűrűm... 
- hmhm... Akkor jól van. 
- Mikor mész szigethalomra?
- hát.. majd délután.
- Jó, azt tudom, de kb mikor?
- Olyan 4 körül...
- Jól van...
- Na jól van, kicsim, most leteszlek, még beszélünk.
- Mikor fogsz hívni?
- Még nem tudom.
- Majd kiszöksz este pisilni idézőjelben
- Ja, valami olyasmi. Na légy jó, és szobatiszta, meg minden
- Én mindig, de te is, puszi
- Puszillak, szia
- Szia

Eddig hatalmas probléma volt a volt barátaimnál, a híres Emma-féle túlgondolkodás... De mivel az én Egyetlenem is ugyan ilyen, így ezzel sem lesz probléma... Végre... Bár rájöttem, valószínűleg csak azért vezetek blogot, mert tudom, el fogja olvasni, így hamarabb megismer... Tudni fogja mindazt, amit gondoltam, és a megállapodás folyamata - miszerint előbb ismerjük meg egymást, aztán döntünk - fel fog gyorsulni. Nem akarok második lenni... De muszáj időt adnom... Ami ha akarom, ha nem, egyszer gyors, másszor iszonyú lassú... Persze pont úgy, ahogy nekem rossz. 
Édes vagy Hugom, hogy meg akarsz védeni a fájdalmaktól, a csalódástól, de tudok magamra vigyázni... Legalábbis ezt hazudom magamnak már egy ideje... ;-)

Életemben először érzem azt, - és ezt most a lehető legkomolyabban állítom - hogy jobban kedvelem ezt az embert, mint akiről egészen múlthétig azt állítottam, Ő volt életem első és utolsó igazi nagy szerelme... Nos... Ha valóban Ő a második igazi... vagy az Első igazim... akkor velem marad... Csak velem... De mit is akarok? Ez a jövő zenéje... De tudod, kedves... túl rövid az élet...

Már a vonaton olyan gyomoridegem volt, hogy igazából nem ismertem magamra.

Többet jelentett ez a találka, mint az összes eddigi. Soha nem volt még férfi, aki ennyire vonzott volna...
Vonzunk egymást,
mint mágnes a fémet,
te engem,
én meg téged :)
Miközben csüngtem nyakában, majd ajkain, rájöttem, legszívesebben elrabolnám, és soha nem engedném el... mert...
Elmentünk az Euro Parkba, mert az erzsébeti hangszerüzlet zárva volt, vettünk egy tizes húrkészletet, majd találkoztunk egy lánnyal. Gáz, hogy arra emlékszem, Dean Markley húrok voltak, de arra nem, hogy hívták a lányt, akivel beszélgettünk. Azt hiszem a húron rózsaszín felírat volt és pontosítva 10-46os, de erre nem mernék fogadni...
Euro Park után elsétáltunk a Nagykőrösi útig, szigorúan kézenfogva (!!!) , majd vártunk az 54-55ös buszra. Ugyanazokat a filmeket szeretjük, ugyanaz a zene, az őrültség, a bohóság.... Minden, amit ember el tud képzelni. Talán az az egyetlen különbség közöttünk, hogy ő fiú én meg lány vagyok, és itt ki is fújt a lista... Végre egymásra talált két rockbuzi, könyvmoly, akik szeretik a komolyzenét, a horrorfilmeket, akik szerint Dean Winchester jobb az Odaátból, mint a nyálasképű öccse...stb stb stb... :)
Elmentünk a ZöldPardonhoz, onnan meg vissza a Tescohoz. Nagyon jól éreztem magam, és biztonságban... Akármikor adott egy puszit, (pl a buszon, amikor átöleltem egy lépcsőfokkal lejjebről, ő pedig egy nagy puszit nyomott a hajamba) úgy éreztem, fontos vagyok egy embernek.. Pont annak, aki nekem is fontos. 
Visszasétáltunk a Tescohoz, ahol érzékeny búcsút vettünk.
Miközben csüngtem nyakában, majd ajkain, rájöttem, legszívesebben elrabolnám, és soha nem engedném el... mert megszerettem. 

Majd jött a koncert, ahol beugrottam a dühöngőbe pogózni.... a hátfájásom hirtelen elmúlt, semmilyen fájdalmat nem éreztem, az adrenalin szétbombázott. Kijöttem az őrjöngő tömegből, még a lábszáram is vizes volt... Leültem az asztalhoz, rezeg a zsebem... nézem, hát az én kincsem keres, beszélgettünk, de a hangos suicidal zene mindenhová elért... utólag visszagondolva a mobilwc-ben talán hallottam volna... Hívtam a holnapi (mai) Supernem koncertre ZP-be, de azt mondta, Szigethalmon lesz, rákérdeztem arra, amire tudtam a választ, de nem akartam tudni... Kivel?- majd jött a hidegzuhany... Ő persze mondta, hogy valaki szülinapján lesz, és azt, hogy a nőjével... Jóó, jóó, tudom, hogy a barátnője, de basszus... Én is lehetnék az... És minden egyes percet irígylek a nőjétől, amit Vele tölthet... És egybet, ami nem publikus, és szívem, neked sem fogom elmondani ;) Ez az én titkom! ;)
(Szívcsücsök, ha ezt olvasod... esetleg.. Örülnék, ha felhívnál mielőtt mész el... mindegy mikor... reggel 7 vagy este 10... csak halljam a hangod :$)

 Kezdődik... 

Nem hív, nem veszi fel, sms-t sem ír...Ma találkozunk. Hogy hol és mikor? Passz... Félek, hogy teljesen hülyét csinálok magamból, ha hajlandó lesz felhívni, elmegyek. Ha nem hív... Akkor meg megyek anyámékkal Suicidal Tendencies koncertre a ZöldPardonba és kitombolom magam, ahogy egy átlag tizenéves elveszti a fejét a hangok és fények hatására. 
Nem akarom őt is elveszíteni... Teljes gőzerővel dolgozom, hogy összejöjjön... Az életben egyetlen egyszer had legyek önző én is... Magamnak akarom, és ha valóban olyan, mint amit a kisördög a bal vállamról duruzsol a fülembe, akkor nincs szíve...
Bízok benne, hogy dobog és lenne akkora mázlim, hogy miattam...

Hívj fel, picim... Nekem fontos lenne....