Alig ébredtem fel, de a szám, már a fejemben járt... A dallam körülölelte a takaró alatt fekvő lányt, az ágyat, majd átjárta az egész szobát. Néma csönd volt, csak a konnektor zúgását lehetett hallani, mégis úgy éreztem, a zene, ami mindent körbevett, ugyanazon ritmussal dörömbölt, ahogy a szívem... Mikor már elviselhetetlen volt az üvöltő csend, kimásztam az ágyamból, és meghallgattam az eredeti dalt... Rögtön beszélnem kellett Hugival, majd odáig fajult a nagy zenehallgatás, hogy sírógörcsben törtem ki... 

"Don't wanna die alone without you here 
Please tell me what we have is real

So what if I never hold you, yeah,
Or kiss your lips again?
So I never wanna leave you and the memories of us to see 
I beg don't leave me"

Éppen, hogy abbahagytam kislányos pityergésem, megszólalt a telefonomból a nagy szám... A Little Piece of Heaven... Ez egyet jelent, Ő keres... Felvettem, és a következők hangzottak el, nem egészen pontosan:

- szia kicsim - vettem fel mély, álmatag hangon
    *nevet*
- mi van drágám, most keltél fel?  
- nem, csak sírtam egy sort... 
- aaaaj, dehát micsodán? -kérdezi aranyosan
- Hugival zenéket hallgatunk magyar szöveggel és... mindegy, semmi...
- Naa, mond el, kicsim...
- Semmi, csak betett a Seize the day...
- Jaj, te lány...
- Jó, csak annyira szép és ideillik...
- Jaj... kicsim... annyira aranyos vagy...
- Egyébként egy órája keltem, nagyjából.
    *nevet*
- Te kis hétalvó...
- Átváltottam bagolyba... Nem tudok mostanában aludni... Inkább olvasok. Ma is háromkor aludtam el
- Az szép...
- hmm.. Máris végeztél?
- Igen, most ilyen korán végeztem, aztán megyek haza, segítek apámnak swarovski lámpát csinálni. De jó, mert maradt egy csomó és abból tudok ékszert készíteni.
- na, az tök jó.
- érted a célzást?
- értem... amúgy sincs sok gyűrűm... 
- hmhm... Akkor jól van. 
- Mikor mész szigethalomra?
- hát.. majd délután.
- Jó, azt tudom, de kb mikor?
- Olyan 4 körül...
- Jól van...
- Na jól van, kicsim, most leteszlek, még beszélünk.
- Mikor fogsz hívni?
- Még nem tudom.
- Majd kiszöksz este pisilni idézőjelben
- Ja, valami olyasmi. Na légy jó, és szobatiszta, meg minden
- Én mindig, de te is, puszi
- Puszillak, szia
- Szia

Eddig hatalmas probléma volt a volt barátaimnál, a híres Emma-féle túlgondolkodás... De mivel az én Egyetlenem is ugyan ilyen, így ezzel sem lesz probléma... Végre... Bár rájöttem, valószínűleg csak azért vezetek blogot, mert tudom, el fogja olvasni, így hamarabb megismer... Tudni fogja mindazt, amit gondoltam, és a megállapodás folyamata - miszerint előbb ismerjük meg egymást, aztán döntünk - fel fog gyorsulni. Nem akarok második lenni... De muszáj időt adnom... Ami ha akarom, ha nem, egyszer gyors, másszor iszonyú lassú... Persze pont úgy, ahogy nekem rossz. 
Édes vagy Hugom, hogy meg akarsz védeni a fájdalmaktól, a csalódástól, de tudok magamra vigyázni... Legalábbis ezt hazudom magamnak már egy ideje... ;-)

Életemben először érzem azt, - és ezt most a lehető legkomolyabban állítom - hogy jobban kedvelem ezt az embert, mint akiről egészen múlthétig azt állítottam, Ő volt életem első és utolsó igazi nagy szerelme... Nos... Ha valóban Ő a második igazi... vagy az Első igazim... akkor velem marad... Csak velem... De mit is akarok? Ez a jövő zenéje... De tudod, kedves... túl rövid az élet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.