Kedveskéim... Annyira aggaszt és szörnyű ez a sablon, a kinézet, a szerkesztés, hogy átköltözöm a blogspot-ra. Ne tessék utálni blog.hu, de már meguntam ezt a semmilyenséget. Minden ott folytatódik, ahol abbahagytam, mindennél izgalmasabb sztorikkal, a megszokott stílusban. 

Hamarosan linkelem az új "otthonát" a történeteimnek. 

Köszönöm a kitartó olvasgatást, puszil: a ti Tinátok :*

Tádámm, s az új cím: http://carpediem-madame.blogspot.com

Várlak titeket sok szeretettel!

BOLDOG

AKAROK

LENNI
!!!

 

és semmi több....

A kedvenc dala... Még csak az hiányzik, hogy mindenről Ő jusson eszembe... Na neeeem.... Tina nem esik bele újra abba a rohadt szerelemnek nevezett csapdába... Csak boldog akarok lenni... Sokáig... Egy emberrel...♥

 

Most jön a nap kérdése: Miért olyan illatú a tenyerem, mint az ő pulcsijának illata? 

Annyi mindent elmesélnék, annyi mindent megkérdeznék... De ez egyelőre nem lehetséges :-)

Az Ő első bejegyzését a naplómból lefénymásoltam, betettem egy borítékba és hozzátűztem egy levelet:
"Kedves Tomi! Kérlek olvasd végig... Nem tudom, mit is mondhatnék neked. Nem tudom, mi történt 4 éve, nem tudom miért írok, csak azt az egyet tudom - és abban 100%ig biztos vagyok - hogy ezalatt a 4 hosszú év alatt bennem SEMMI nem változott. Egyszer követtem el egy hatalmas baklövést, ami miatt a mai napig szenvedek. Olvasd el, mit írtál akkor. Még mindig nem tudom felfogni, hogy ilyen könnyen feladtuk. Szerintem mindenki érdemel egy második, s egyben utolsó esélyt. Amit te leírtál az akkori naplómba, azt én szüntelenül érzem. hiányoznak a baromkodások és a hajnali instant tea evés az ablakból. Az ágyad, amit tőled katam azóta új kerettel rendelkezik. Most nagyjából deréktól kezdődik az ágy. Szóval kérlek legalább a saját gondolataidat olvasd el. Hiányzol, még mindig ugyan úgy szeretlek! Azért, ha kicsit átgondoltad a dolgokat, írj vissza. Hiányzol anyunak, apunak, Macinak, de legfőképpen nekem. Vigyázz magadra! Tina"

Hugival háromnegyed 10kor találkoztunk az Ovinál, majd egyből együtt elindultunk a Rákóczin Tomiék felé... Útközben kétszer el akartam ájulni az idegességtől, ráadásul egész nap émelyegtem, fájt a fejem, gyomoridegem volt, hányingerem, mindezt Tomi miatt... Megszűnt létezni minden...

Nos... legyen elég annyi, hogy váltottunk pár levelet, amitől most úgy érzem magam, mint aki közelebb áll a nihil, üres halálhoz, mint az élethez. Lélegzem, ver a szívem, életjeleket adok, de belül meghaltam teljesen...

Szóval akkor jöjjön a "remek" és célravezető beszélgetésünk...

Én: Szia... Először is, bocs, hogy ma idétlen módon "elrohantam", de nem akartam, hogy azt hidd, miattad voltunk ott és "kémkedtünk"... A szomszédod lányát kerestük és vártuk. Másodszor... Nem tudom, hogy ennyi idő után miért nem jelölsz vissza, mint ismerőst. Anyám az ismerősöd Úgy látszik Őt jobban csíped... 3... talán egyszer az életben még hajlandó leszel hozzám szólni egy szimpla vállrántás helyett. Nem értem, miért nem akarsz velem kommunikálni. Sajnálom a történteket, itt nem magunkról beszélek...

Vigyázz magadra... Tudod ki...

Tomi: Szia... Először is, nem én voltam ott, hanem a tesóm, és a szomszédom lánya a túl oldalon lakik, szóval nem értem az összefüggést. Másodszor. Az én véleményem szerint az ennyi idő alatt semmit sem változtál, ha meg igen, akkor sem pozitív irányba. Mindjárt megoldom, mivel mostmár tudom hogyan jöttél rá, hogy Melivel nem vagyok együtt... Hozzáteszem, ezt se nagyon értem, hogy ha neked van pasid, miért akarsz a volt barátoddal kommunikálni... Nincs sok közünk egymáshoz... 3. Asszem hozzád szóltam, és nekem az pont elég is volt. 4. "Sajnálom a történteket, itt nem magunkról beszélek..." Ki gondolt ránk??? Tudok vigyázni magamra. Fingom sincs...

Én: Szia... A kapcsolat státusz izét anyámtól tudom, aki két napja beviharzott a szobámba... Te mégis mire gondoltál? Egyébként már elég régóta nincsen senkim, azt meg PLÁNE NEM ÉRTEM, hogy miért változtam volna negatív irányba... egyébként ha szabad tudnom, miért gyűlölsz ennyire? semmi olyat nem tettem, amivel erre rászolgáltam volna...

Tomi: Akkor ha jól gondolom, amikor még múltkor írtál, akkor ha az igaz, hogy még együtt voltál a pasiddal, akkor sem lehetett túl fényes a kapcsolatotok, különben nem jutottam volna eszedbe. Nem írtam egy szóval se, hogy negatív írányba, hanem , hogy akkor sem pozitívba, ami azt is jelentheti, hogy SEMMIT SEM VÁLTOZTÁL, és ha változtál volna, akkor sem érdekelne, mert benne van a viselkedésed, az egész történet, egyszóval minden, és még esélyt sem szeretnék adni. Ez egy ilyen dolog... Remélem megérted. Hogy mit tettél, mit nem, engem nem érdekel, tettél, amit tettél, bennem nem hiszem, hogy nagyot fordulna a kocka

Én: http://carpediem-madame.blog.hu/2012/09/11/reszletek_egy_titkos_naplobol

Biztosan nem emlékszel már ebből semmire, én is 4 év elteltével találtam meg... Csak gondolkodj egy kicsit... Annyira azért nem lehetett rossz velem.Történtek dolgok, amik rosszak voltak ugyan, de mérlegelj... jók is történtek. Csak annyit kérek, hogy olvasd el, semmi többet...

Tomi:

Engem nagyon nem érdekelnek már ezek a dolgok... 15 éves voltam, és eléggé hülye gondolkodású. Jahh... és hozzáteszem... én egyáltalán nem írtam olyanokat, amiket te úgy írtál , mintha én írtam volna... Ezt azzal is megtudom nekem cáfolni, hogy írni is utálok, főleg nem ilyen marhaságokat, mint egy napló. A leckémet még csak-csak megírom. Na kezit csókolom.

Én: nézz be a postaládába, vagyis abba a "csőbe" le van fénymásolva, ma vittem el, a te kézírásod, csak hogy elhidd végre....

Tomi: pff.... azt akkor nem a szomszédhoz akartad vinni??? Ennyit erről... saját magadat árulod el...

Én: Tegnap a szomszédnál voltam, Noéminál este.. Meg délután... Ezt most vittem, kb egy órája Valld be, hogy ez a te írásod! Megtaláltam a karácsonyi ajándékod is, azt a füzetet... abban is van 1-2 írományod. Egyszerűen nem értem miért vagy ilyen ellenséges velem... Ha mindenki érdemel második esélyt, én miért nem? Még csak arra sem adsz esélyt, hogy újból megismerj...

Tomi: Szerinted én emiatt lefogok menni?? Majd a kutya megvizsgálja... És ma miért nem a szomszédhoz mentél? Figyelj, engem nagyon nem érdekelsz!!!!!!!!!!

Én: csak azt nem értem, hogy miért...

Tomi: Mert nem szeretlek, és nem is akarlakÁ!!!!!! nem értelek... amikor M-mel együtt voltam, te még akkor is próbálkoztál alattomos módon Mert így érzek és kész

Én: akkor nem akartalak szétszedni titeket, beletörődtem... de ha akkor tényleg szerettél, akkor most nem lennél ilyen

Tomi: M.-mel 3 év 4 hónapot voltam együtt, és még 100X ennyit együtt tudnék vele lenni, na most veled asszem 4 hónapot voltam, és többet soha!!!

Én: Miért gyűlölsz?

Tomi: na jól van... megkeresem, hogy tudlak letiltani, amíg megtalálom az még kb 5 perc, addig felőlem írkálj

Én: szeretlek, szerettelek... szia..

Tomi: okés, álmodj szépeket

Én: te is, jó éjt!

Ezek után valahogy nem tudok aludni, már megint rosszul érzem magam... király... Aki szeretne még csúnyán pofára ejteni, az jelentkezzem most légyszi, mert nem vagyok eléggé a padlón...

" ...Az eső változatlanul szakad, még mindig te vagy a legjobb! Hiányzol... Jól tudod... Az eső változatlanul szakad, még mindig te vagy a legjobb, hiányzol, jól tudod..." Líceum - Eső

A szerelem sosem múlik el, ha az igazi áll melletted, s váljanak külön útjaitok, az az érzés örökké ott él majd benned. Az az érzés, amit úgy hívunk, szerelem. 

Egyszer megtaláltam, tartottam, majd hagytam, hogy elmenjen. Valószínűleg életem legrosszabb döntését hoztam meg akkor, amikor befordultam az utcán, és hagytam, hogy az utca túloldalán hazasétáljon...
Tomi, az akkor 15 éves zenészfiú egyedülállóként koptatta az utcákat, míg egy napon meg nem ismert Engem. Nem hittem a "szerelem első látásra" dologban, de aznap 180°ot fordult a világ a szememben. 

2008.XII.13 "Elkezdődött valami új"
Kedves Naplóm!

Ma Tomi 0:30-tól egészen 03:30ig itt volt. MSN-en megbeszéltük, hogy átjön, de előtte... Janesz, Dani, Tomi és én elmentünk a Marestlihez, majd S.É.F. és az utolsó pont a SAS volt.. Tomival táncoltam.. Stb. 10-re hazaértem, a srácok bejöttek.. Beszélgettünk és csináltunk egy közös képet! Vagyis 2-t de az egyik nagyon rosszul sikerült! Hosszas búcsúzkodás után elmentek. Tomival MSN-en még beszéltünk és kb. negyed 1-kor áthívtam. Fél egyre itt is volt! Kimásztam hozzá az ablakon át. Sokat beszélgettünk és jó volt tudni, hogy bármit elmondhatok neki, nem adja tovább. Ezt becsülöm! 2 óra beszélgetés és instant Tea evése után ő is bemászott... Jó meleg szoba és csak mi ketten voltunk ott. Nagyon jó volt... Többször mélyen egymás szemébe néztünk... De  nem bírtam és el kellett fordítani a fejem, elnéztem... Furán éreztem magam, hogy hajnalban a pasim legjobb barátjával kezdtem enyelegni.. Lefeküdtünk az ágyra és majdnem beszunyáltam én is. Ő keresztbe az ágyon, én a mellkasán. Olyan volt, mint télen meginni egy bögre teát vagy forralt bort. Egyszóval kellemesen bizsergető. Majd fél négykor úgy határozott, hogy hazamegy.. Már én is kezdtem fáradt lenni. Oda mentünk az ablakomhoz.. Megöleltük egymást és vagy 2 percen keresztül így álltunk. Puszi-puszi majd elment. Lefeküdtem az ágyamra és szép lassan elaludtam. És persze miről álmodtam?...
Hogy csókolózunk... Tomival... Néha, sőt, sokszor jobban érzem magam vele, mint Janesszal. Vele nem tudok miről beszélni, de Tomival 2 óra kb. 15 percnek tűnt. Egymás kezéből ettünk és kezdtem úgy érezni, egyre jobban belehabarodom! Kellemes is volt és egyben rémisztő is. Kellemes, mert eddigi életem sokán ő ölelt a legjobban. És rossz, Janesz miatt. Nem akarom csak úgy eldobni... És fent áll a veszélye, hogy talán nem jövök be Tominak. TANÁCSTALAN VAGYOK! S.O.S.! De érzem, ma este elkezdődött valami új... 

A naplót , amibe ezt örökre bevéstem, mikor hazaértünk Erzsébetről, leültünk a játszótéri padra, odaadtam a kezébe, hogy olvassa el. Másnap már Ő írt a naplóba... Itt kezdődött el a közös naplóvezetés. S hogy mit írt?

Kedves NaplóD!

Először is ne haragudj, ha olvashatatlanul írok, mert 23:32 van és a telefonommal világítok a ágyamon fekve ( a masszírozóson) és ezért elég paré az írásom. :-)

Ha még itt vagy és nem égetted el a füzetet, akkor el kezdeném. De hol is kezdjem? Áhhh... megvan, kezdjük egy tökéletes lány megismerésétől, akit Tinának hívnak. Janesz haverom sokat mesélt a barátnőjéről és egyik este megbeszéltük, hogy kimegyünk hárman futni, és bemutat a barátnőjének. Első pillanatra, mikor megláttam, már akkor úgy véltem, hogy egy tökéletes csaj, pedig akkor még nem is ismertem. Mikor MSN-en elkezdtünk beszélgetni, nem hittel el, hogy él ilyen csaj is ezen a világon. Pont olyan a kinézete, a stílusa, ami nekem fontos, és kihagyhatatlan egy csajban. Úgy érzem, most megtaláltam az igazit!!!!!! Ez így szép és jó is lenne, de van egy bökkenő... Janesz :S! De majd csak kieszeljük Babyvel, hogy is legyen! :-) Amelyik nap nagyon sokat számított az a tegnapi (2008.Dec.13) és a mai 14-e! Tegnap hajnal 0:30kor átmentem hozzá, de nem írnám le erről az egész történetet, mert megvan már pár oldallal arrébb. Én már ott meg akartam csókolni, de mi lett volna, ha Ő nem akarja, az kicsit cinkes lett volna nekem. Pedig a fények, a hangulat, minden tökéletes volt! De a mai napban volt még egy nagy meglepetés, egy történet, amit hamarosan le is fogok írni! Most pontosan éjfél van és holnap suli, és már totálisan K.O. vagyok, ezért holnap fogom folytatni a suliban. :) ♥!!! To be continued! vagy mi... xD

Na itt is vagyok angol órán! Szóval ott tartottam, hogy... Tina felhívott, hogy át tudna jönni. Ennek nagyon örültem, egyből elkezdtem rendet rakni (amennyire egy pasi tud :-) )stb. 4-kor át is jött. Ez a történet is le van már írva pár oldallal hátrébb, ezért csak az érzéseimet írnám le. Egyszerűen k*rva jó volt. Nem mertem megcsókolni, mert féltem, hogy tényleg csak barátilag jött át, de megőrülök, mikor a szembe néz!! Nagyon jó!! Nagyon jól tud masszírozni! :-P Ez volt szombaton, vasárnap még ennél is jobb volt!

Az első csók!

Vasárnap volt, kb 10-kor keltem. Előző nap is megbeszéltük, hogy átmegyek este, de sajnos apuék észrevették és sajnos nem tudtam elmenni, pedig olyan jó lett volna! :-( Na...mindegy, 1-re jött át a zenekarral egy basszusgitáros, ezért csak 4-kor tudtunk menni korizni Erzsébetre. Így is volt. 3:45re kiértem a vonathoz, akkor már ott volt Janesz és ♥ Tina ♥ . 3:54-kor jött a vonat, 4:10-20 körül Erzsébeten voltunk. Bementünk, Tina megvette a belépőket, átvettük a korikat és mentünk a pályára. Körbe-körbe mentünk, Tina néha odajött, megfogta a kezemet. Ez nagyon tetszett, csak egy probléma volt.....Janesz..... Ezért muszáj voltam elengedni a kezét! :-( Mikor mentünk haza vonattal én még előtte elmentem wc-zni. Mikor visszamentem, mindenki csendben volt, és rossz hangulatot éreztem. Tina megmondta Janesznak, hogy ha nem változik meg, akkor szakít vele. Úgy volt, hogy elmegyünk S.É.F.-be gyrosozni, meg biliárdozni, de nem volt nyitva, ezért elmentünk, Janesz bement venni két sört, ( kiegészítés: a NonStop-ba) 2 chipset és egy spriteot, de sprite nem volt, ezért 7Up-ot vett. Asszem. Mi kint maradtunk és Tina mondta, hogy : "kár, hogy itt van a Janesz." Ebben igazat adtam neki. :-) Elmentünk a S.A.S-ra, leültünk, beszélgettünk. Nem volt jó a hangulat Tina és Janesz közt. Mikor mentünk haza, le akartuk rázni Janeszt, hogy VÉGRE KETTESBEN LEGYÜNK!!!!!! :-) Nagy nehezen sikerült lerázni, és elmentünk a játszóra. Leültünk a padra, elővettem a Naplót és elkezdtem olvasni. Nagyon jó érzés volt. Amiket olvastam.... ááááhhhhh....Nagyon jó volt!! Utána becsuktam a Naplót, és ránéztem... Láttam rajta, hogy most kell megtenni, amit már napok óta meg akartam. És meg is történt!! :-)

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

!!!!!!!Nagyon jó volt!!!!!! Utána átöleltük egymást, csókolóztunk, megfogtuk egymás kezét. 9 óra volt és mentünk haza. Béke utcánál megálltunk és egy utolsó elköszönő csókot "adtunk" egymásnak!

Összeszorul a szívem...Ha becsukom a szemem, érzem arcomon a hideg levegőt, az illatát, a kabátja puhaságát, amikor átölel. Érzem a számban az instant tea ízét és bababőrének selymét az arcomon. Érzem, ahogyan puha ajkai táncot járnak a számon, és érzem azt, amikor boldogan mellémbújik. Lassan négy éve, hogy összejöttünk, s nagyjából 3 és fél éve, hogy elváltak útjaink. Fájdalmas véggel... S most az előző naplóbejegyzések szöges ellentéte...

4 évvel később: (Június 7-8-9, egy-egy levélcsere. Neveket módosítok!)

"Én: Hello Tomi! Mi újság? gondolkodtam... azt hiszem egy élet túl rövid ahhoz, hogy haragot tartsunk. Annyi év eltelt már... én fátylat borítottam a múltra, most nagyon boldog vagyok N. mellett. szóval, szeretnék békülni. remélem te is így gondolod, úgy érzem és gondolom, hogy mind a ketten elég érettek vagyunk már ahhoz, hogy félre tegyük a dolgokat. hogy megy az érettségire készülés? én idén teszem németből. Remélem eredményes a levelem, és a jövőben fogunk beszélgetni, mert szerintem anyunak is nagyon hiányzol és én is szeretném, ha 4év után barátkozni kezdenénk. nincsen hátsó szándékom, csak szeretném, ha egyenesek lennénk egymással a jövőben. minden jót, szia, én.

június 8. Tomi:

Szia.

Jól vagyok, köszönöm. Igen, az élet túl rövid, de nem értem, hogy hogy jött ez most neked? Hogyha boldog vagy a barátoddal, akkor miért írsz nekem? Te ezt, hogy gondoltad, hogy kimennénk beszélgetni, vagy ... ? Amúgy is meg ez N-nek, hogy esne, hogy mi kimennénk beszélgetni? (Gondolom ő erről nem tud, hogy írtál nekem ... ez sem egy szép dolog szerintem, ha így van...) Én jól megvagyok immár több mint 3 éve M-mel, és egyáltalán nincsenek nő barátaim ( egy-k ettő max a zene miatt)...

június 8. Én:

Értem... úgy jött, hogy a rádióban meghallottam egy számot, amit még együtt hallgattunk. tök jó, már 3 Tényleg örülök, hogy boldog vagy! N-nek sehogy nem esne, minden volt nőjével jóban van. mindenesetre egy próbát megért. de azt még mindig nem mondtad el, hogy mit szólsz a dologhoz?

június 9. Tomi:

Őszintén... nem hinném, hogy nagyon lenne miről beszélnünk, szóval, semleges a dolog nekem, nem hiányzik a beszélgetés. Remélem megérted...

június 9. Én:

Nehezen, de meg. érettségivel hogy állsz? basszus én ha max pontszámra szóbelizek 2pont kellene még az 5öshöz. elég idegesítő..."

Azóta nem írt, nem beszélgettünk, nem hívott, szinte megszűnt létezni, ám tegnap anyám este tíz óra tájékát berontott a szobámba egy "bombahírrel" :
"- Tomi és a barátnője szakítottak

- Dehogy is! Három és fél éve együtt vannak, imádják egymást, blablabla, nem fognak szakítani soha!

- Nézd már meg a facebookot! Mondom, hogy szakítottak!"

Családi állapot: Egyedülálló
3 év emlékei képekben: 0

Mindent kitöröltek egymásról... Ma a vonaton együtt jöttünk haza, vele szemben ültem, sehol máshol nem volt hely. Egy könyvbe volt mélyedve, rám sem hederített... Vagy csak nem akart kapcsolatba lépni velem. Szomorúnak látszott. Két hete még együtt láttam őket... Sajnálom is, és valamilyen szinten örülök is neki, hogy vége, hiszen M. választotta el tőlem véglegesen...

Szeretem... Szerettem 4 éve, szerettem tegnap, szeretem ma és holnap is szeretni fogom, mert Ő az első, Ő az első igazi, akit soha nem fogok elfelejteni... kérdéses, hogy írjak-e neki... Érdemes bepróbálkozni?

"TANÁCSTALAN VAGYOK! S.O.S.!!!"

Előre szólok, hosszú lesz... :-) 

Reggel utazás... a vonaton megpillantok egy srácot. Szőkésbarna hosszú haj, kék szemek, engem bámul, mondom ezaz! Végre valami izgalom, amúgy is a friss levegő és a reggel illanai szerelmes hangulatba hoztak. Leülök, bámul, én bámulom, leszáll. Haraszti. Oké, akkor a Baktayba jár.

Suliban: első óra tesi. mondom ezaz! Cucc nincs nálam, amúgy sincs kedvem ugribugrizni így kora reggel 9 órakor, tanár közli, hogy nem úúúgy van ám az, irány futni... Elszakad a csini szandi, így jártál... Futkározok, mint a mérgezett egér föl és le, természetesen az utcai ruhámban.

Nagyszünet: Lent az utcán bagózunk; ilyenkor összegyűlik a dohányos társaság apraja nagyja, beszélgetünk, elhülyülünk, és persze cigizünk. Ma az én édes drága Buksikám, az én édes drága Sanyikámnak a közkedvelt "Zsolti a béka" című szám refrénjét pattogta, közben kiégette a bal kézfejemen, az eredeti bőrkárpitot, örültem neki, szépen bedagadt, piros lett, mondom ezaz! 

Suli után: Mint akit robotoltattak... Az egész osztály úgy kullogott ki szó szerint a suliból, hogy szinte már a buszmegállóban eldőltünk, mint maci a málnásban és húztuk a lóbőrt. Szimivel gondoltuk, ha már úgy is van 54 percünk a vonatig, akkor elmegyünk kökire... Elment a busz, oké, akkor megyünk Erzsébetre. Elment a busz, mondom nincsen veszve semmi, akkor a hév úgy is nemsokára itt van, megyünk azzal... Hát nem az orrunk előtt megy el?! Sétálunk a buszmegálló felé, közben mindenen szitkozódtunk,  amikor egy kék kocsi megáll az út szélén és veszettül dudál nekünk... Csak pislogtam, hogy "emmeg mi a frászt akar?!" amikor Szimi megszólalt: "Ez Anna néni a főnököm!"
Oké, kedves Anna néni, akkor egy fuvar lesz DH-ba, a vasútállomásra. Kb 30-ra odaértünk, s hálát adtam a jó égnek, hogy nem kell tovább hallgatnom a Lelkisegély FM-et... Szimi nagyon kedves volt és meghívott egy Burn-re, ami úgy feltüzelt minket, hogy várt velem 30 percet a vonatig. Leültünk, és mindent kibeszéltünk, amit érdemesnek találtunk a pletykálásra. 

Végre hazaértem... Táska ledob, keressünk valami ihatót... Nekiestem a hűtőnek és a benne lelt kólának. Iszogattam, majd leültem a géphez facebookozni... Mi mást?! 
Közben találtam egy horrorfilmet, gondoltam majd én jól megnézem... (Megan Missing) Még mindig kísért egy két kép, s hogy hogyan fogok aludni, az kérdéses még mindig...
Megjön anyu, kávézunk, megint megjelenik Attila... Most kevesebb lelkesedéssel fogadtam/tuk. Fáradtak voltunk nagyon...
Ülök a gép előtt, csörög a telóm, Dávid az... Na, mondom akkor ma borozunk, s lám, így lett. 
Kiültünk a Szent Pityura, mert hát ott mégis csak finomabb a jóféle 'occsó bor' kategóriába tartozó La Fiesta. Ülünk ketten, várjuk a megváltást, vagy az antikrisztust, vagy bánom is mit, a lényeg, hogy valamilyen úton módon szóba jött, hogy kihívhatnánk Hugit is. Oké, Dávid odaadja a telefonját, bepötyögök egy számot a saját telefonomból, felhívom:
- Szia Cica! Tina vagyok, nem jössz ki Szent Pityura? Dáviddal vagyok és iszogatunk.
- Szia, biztos, hogy nem... Holnap edzésem van - itt elbizonytalanodtam, kicsit más volt a hang... Úgy egy 4oktávnyi
- Réka?!
- Igen?!
- Jaaaa, mindegy, akkor majd talizunk, na szia!
- Kimentem volna szívesen, de most nem tudok.
- Jó, nem probléma, szia szia!
- Szia!
A telefonbeszélgetés felénél rájöttem, hogy nem Hugit hívtam, hanem Feri húgát... Bakker... Réka-Réka, hát Istenem, csak a vezetéknév más... Hívom a JÓ Rékát, nem veszi fel... Mondom oké, akkor ez lesz a jó szám, mert Hugi csak a második hívásnál veszi fel az esetek 100%-ában... Másodjára hívom, felveszi, kihívtam, kijött, közben felhívtam Bátyámat is, ha már olyan nagyon ráér, eljöhetne Ő is, és hozhatna muníciót. Közölte, hogy most Noémivel van moziban, egy óra múlva találkozunk, hoz bort.
Öröm és boldogság!
Valóban egy óra múlva már ott voltak, hoztak bort is, a jó hangulat is meg volt, hála a kis hangfal kütyünek és a rocknak.

Egyszer csak jön 3 alak, egy pár és egy fiatal srác. Mi a helyünkön maradtunk, ittunk csendben. A fiatal srác egyedül leült a kőre, Hugi meg odarohant, hogy miért ül ott, nem tud bemenni a kapun, vagy mi a fene van?!
Gyuri elmondta, hogy az anyjáékat várja (ők voltak a pár..) akik a szomszédnál panaszkodnak az este tíztől hajnali 5ig ugató kutya miatt. A végén a legszebb szavak a "baszd meg a kurva anyádat" voltak... Elképzelhetitek a fennhangon történő intelligens "beszélgetést"...
A végén Teca és Zoli is csatlakoztak hozzánk, pár perccel később pedig a rendőrök is. Unott pofával szálltak ki a kocsiból, s fenyegetően néztek ránk - ejnye bejnye - mondták, majd beszálltak a csodajárgányba és elhúztak a búsba... Hangfalak az ablakba - Zoliéknál - Judas Priest max hangerőre, üvölt belőle a jóféle muzsika. 
A rendőrkocsi újra megjelent... Szitkozódtunk, mert mégis mi a francért jön má' megint ide? - a zene közben bömböl tovább, ezt halkan megjegyezném... - Rendőrbácsi morcos fejjel kiszáll:
- Hol hallgatják a zenét?
- Itt -kórusban a jónép...
Rendőrbácsi nagyon ideges...
- Többet ne kelljen kijönnünk, több bejelentés is érkezett, hogy hangosak!
Micsodaaa?! Miii? HANGOSAK?! Ugyan már... Nem hiszem el, hogy ilyen puhányak az emberek... Fél 2kor hajnalban ki ne szeretne Judas Priest-re ébredni? 

Zsernyákok ismét el.

Ülünk, borozunk tovább, a zenét lehalkítottuk - s itt eszembe jut egy Supernem szám: Halkan, itt mások alszanak - majd megint előkerülnek ezek a nyomorultak... 

- Na most meg mi van már megint?! Zene nincs, egy hangos szót nem szóltunk - mondta Zoli, és VALÓBAN így volt!
- Csak ellenőrizni jöttünk... - mondta a kis kerekfejű fakabát.

Többet az nap már nem jöttek... Elbulizgattunk este még Tecával, Gyurival és Zolival a lakókocsiban, iszogattunk, majd fél3kor elindultunk haza. 
Milyen szép lett ez a péntek, pedig én csak pihenni akartam...