Harmadnapja fáj a fejem, anyám szerint a piától, szerintem meg a melegtől. Kérdéses melyikünknek van igaza... 

Tegnap bementem nagybátyámhoz a Péterfy kórházba a sebészetre. Trombózisa volt a jobb combjában, tegnap egy hete, hogy bevitték. A vizsgálatok szerint jól van, de én nem igazán hiszek a "jó" Magyar Orvostudományban... Mármint a XXI. századiban...

A kórházból már hazafelé indultam, amikor a bejáratnál egy csípőficamos fiatal srác egyik kezében mankóival egyensúlyozgatott, másikban egy tolószéket tolt, látszott, hogy küszködik az emelkedővel. Odasiettem hozzá, és megkérdeztem, hogy szüksége van-e segítségre. Valamiféle csillogást véltem felfedezni a tekintetében, így kivettem a kezéből a széket, Ő rátámaszkodott a mankójára, majd könnyítve terhén együtt mentünk fel a második emelet legeldugottabb zugába a barátjához. Útközben beszélgettünk, kedves fickó volt. Beértünk a barátja szobájába, ahol rám nézett, megköszönte a segítséget, elköszöntem, de utánam szólt:
- Mikor jössz be legközelebb a nagybátyádhoz?
- Azt hiszem holnap, de ez még nem biztos.
- Én pénteken újra jövök! - mondta, majd egy mosollyal elbúcsúztunk. Nem éreztem magamat különlegesnek, vagy nagy embernek, de rajtam kívül még vagy 6-7 ember látta hogyan közlekedik, mégsem segítettek neki. Az évek alatt kiölődött az emberekből az általános segítőkészség... Én azért ennél több vagyok. 
Hazaindultam, Erzsébeten találkoztam Anitával, átjött hozzánk, majd este elugrottunk a Szent István térre a haverokkal inni, beszélgetni, zenét hallgatni. Azt este végére mindenki szeretett mindenkit. 
Persze ehhez hozzájárult egy üveg Jack Daniel's, 6 doboz soproni, 2,5 liter Servus sör (... kiváló minőségű) illetve 3 üveg bor. Erre a mennyiségre voltunk 6-an, úgy, hogy nem is ünnepeltünk semmit. 
Faltól-falig egyenesen mentünk haza, ház előtt érzékeny búcsú, majd Ancsával megtámadtuk a konyhát. Ettünk, ittunk, aztán alvásra kényszerülve bedőltünk az ágyba. 
Másnap, azaz ma, délben hívott anyám, hogy reméli nem most keltett fel. Igazából az ágyban feküdtem, azt sem tudtam hol vagyok... A fejem majd szétesett - csak a szokásos - a hangom pedig leginkább Charlie-éra emlékeztetett, aki olyan szépen énekli, hogy "jééég dupla whiskeyvel..." 
Csúnyán le lettem tolva a hajnali hármas érkezés miatt, ezért fülem farkam behúzva olyan rendet raktam a konyhában, hogy csak öröm volt nézni, közben pedig hallgattam az interjút a Best of Rock FM-en a Morre zenekarral. 
Anyu hazajött a munkából, ideges volt. Nagyon. Mint kiderült, beugrott a fájós kezével a háziorvoshoz, aki letolta, hogy miért hat nappal a baleset után ment el hozzá... Anyu persze majd felrobbant az idegtől.
Öltöztünk, majd átmentünk Szigetszentmiklósra az SZTK-ba, hogy mondjanak valami okosat. Traumatológia, röntgen - ahol cisztát találtak - vissza a traumatológiára. Anyu bemegy az ajtón kisebb mosollyal, majd kijön sínbe rakott ujjal, a nyakamba borul, látszik, hogy megviseli a dolog. Engem is megviselne. 
A legjogosabb kérdés a következő volt: hogy fog így vezetni?!
Végül is simán hazajutottunk, otthon pedig neki álltam főzőcskézni.( A mai menü paprikás krumpli és almás pite volt. ) 
Napok óta beszélgetek Mókussal, már már szívcsücsök és csak miatta megyek fel facebookra. Nagyon rendes ember, aki még lóg egy dürümmel :) (a kaja elkészítése)
Bár hozzá kell tennem az egész mizériához, hogy nem kell most senki. Az ég világon... Jól vagyok egyedül, azt hiszem. Néha hiányzik egy társ, de tudom, hogy most a suli mellett vagy nem lenne rá időm, vagy csak azzal foglalkoznék, magasról le****va az érettségit, amit nem biztos, hogy kéne...
Szóval, ne haragudjatok fiúk, nem hiányzik több csalódás nekem. 

Legyetek jók!
A ti bloggeretek

Szeretlek...
vagy imádlak?:) 

Egy szelence...
Benne minden amire szükségem lehetne,
de valószínűleg Pandórából csak Andor jutna nekem,
ami bőven elég lenne ahhoz, hogy igazán boldog legyek.

Ismét sikerült úgy rímelnem, hogy nem figyeltem oda :)
Szóval Andor... csücsköm szíve, segített kilábalni a szakításból és még mindig lóg egy csokival :)
Remélek minden jót, és hiszek a legrosszabban, hogy ha esetleg nem jönne össze, ne puffanjak. Elég magasan repkedek... 

Angithia, drága barátosném pedig ne szomorkodjon. Az a faszkalap a múlté, s bár most szutyok érzés neki az egyedüllét, de jobb, mint egy kétszínű hazug patkánnyal... Aki egyszerre két nőt tart az megérdemli ezeket a szavakat... Kicsi csillagom, ne búsulj, gyönyörű vagy! Lesz jobb!

Ákos.. bocs a tegnapit, örülök, hogy beszéltünk, még mindig szeretlek. Jó barát vagy! Csak én gondolam túl a dolgokat. 

Gulyi: ne bánkódj a lányok miatt... Helyes punk gyerek vagy te! Csak azt tudom mondani neked is, mint Anginak... Kopf Hoch!:)

 Nyugtával dícsérem a napot! :)