Most, hogy megnéztem a barátság extrákkal című filmet, ismét megmozdult bennem valami. Utálom, amikor azt érzem, totál szerelmes vagyok, pedig csak megnéztem egy filmet, amiben az elvakult főszereplők forgatókönyv szerint szerelembe estek... Jött az első gondolatként a közhely: Ne a herceget keresd, hanem azt, aki hercegnőként kezel. Természetesen végig arra gondoltam, vajon menne ez nekünk Erickel, mármint, hogy legjobb haverok vagyunk, miközben ebédelgetni járunk, bemutat a családjának, szexelünk és vidáman élünk. Alapvető probléma, hogy Ő nem tudna olyan lenni, mint Dylan, én pedig, mint Jamie...  Egy biztos... Hiába viselkedünk úgy, mintha mézes heteinket élnénk, valójában nincs köztünk semmi. Semmi olyan, amiben biztos lehetnék. Nem akarom elkeseríteni, mert kötődöm hozzá. Talán túl korán, de érzem, hogy kell, és szükségem van rá. Pedig Ő nem veszíthet. Ott van a gyönyörű barátnője, és a barátai. Az igaz barátok biztosan támogatnák, bármilyen döntést is hozzon, de a barátnője - amint megtudná, hogy minden miattam van - több, mint biztos, hogy meg akarna verni...Amit senki nem hagyna, de megtörténne... A saját bőrömet viszem a vásárra a boldogságért, Eric pedig két évet... Hitetlenül állok, mert hihetetlen, hogy megtörténhet... 

No, mindegy! Be happy! Nézzük a dolgok fényes oldalát. Happiness, sunshine, love, freedom :)






Ez teljesen arra emlékeztet, amikor megcsókolt, s nekiálltunk "vitázni"
- Te kezdted!
- Nem, mert Te kezdted!
- Én? nem! Te kezdted!
- Te meg folytattad!
- Az egy dolog, de Te kezdted!
- De te folytattad... :)

Sok mindenki lehet első... De nálam csak egy első létezik...
Az első csók, az első szex, az első szerelem... 
Persze lehetnek első percek egy másodikkal, harmadikkal....

Nem jó megtervezni semmit, mégis vannak dolgok, amikre jobban vágyom, mint bármi másra... Hiszen nem kaptam meg. Ilyen egy séta a városban, fagyizással, bohóckodással, vagy az első alkalom, amikor a bizalom kialakul bennem a másik fél felé, és hagyom, hogy megtörténjen a csoda... Hogy miért várok?... Erkölcs...

Milyen régóta álmodom arról, amit olyan sok lány megkapott...Belépek egy szobába.. Mindenhol világítanak a pici gyertyák, a padlón és az ágyon szétszórva rózsaszirmok... A szerelmem rám néz, a hajamba túr, megcsókol és óvatosan az ágyhoz sétálunk. Mint egy tökéletes Amcsi filmben... 
Úgy szeretném élni az életemet, mint egy filmben...De akkor a valós életem mit sem érne... Csak jöjjön a tökéletes, ne menjen, maradjon, és akkor minden rendben lesz. Remélhetőleg :)

Jól sikerült napzárta. Rájöttem, hogy nem igazán élek életet, maximum a gép előtt, így kihívtam Hugit, hogy megbeszéljük a szokásos női problémákat. Neeem, nem a cipőkről és a vásárlásról volt szó! Annál inkább a  fiúkról, a szerelemről, családról, tanulásról.
Szóval minden a lehető legnagyobb rendben ment, a beszélgetés alatt elfogyott két kitkat, ami valljuk be, nagyon jól jött. 
Egyszer aztán csörög a telefonom. Azt hittem anyám keres, hogy már megint meddig akarok kint lézengeni. Aztán nagy meglepettség közepette látom, hogy valaki egészen más keres. Eric... hűha, vajon mit szeretne? :) Heves szívdobogással, de felvettem a telefont. A legviccesebb az egészben, hogy pont akkor hívott, amikor eszembe jutott, milyen jó lenne vele beszélni. hmm... ez a telepátia :)
Felvettem, beszéltünk, röpke 34percet. Fáradt volt a lelkem, és nem akartam zaklatni, holnap hatkor kel, megy melózni. Ezalatt a "rövid" beszélgetés alatt sikerült megvitatni, hogy majd megnézzük a jégkorszak4-et, a True Blood folytatását (nem hiszem el, hogy ezt is szereti.... :D ) illetve zenél majd nekem. Éljen a spontanitás, de azért nem árt előre megtervezni a dolgokat. 
No, egy kicsit azért két shake-be vagyok esve... Nem tudom eldönteni, hogy ez most egy randi, vagy egy szimpla összeröffenés. Nézzek ki és viselkedjek úgy, mint általában, vagy dobjam be magam és mutassam a lehető legjobb oldalam? Neem... a második teljességgel kizárt dolog!!! Ha kellek, úgy kelljek, ahogy vagyok, és ne úgy, amilyen lehetnék, ha akarnám. Nem kell 2kiló vakolat, nyóc liter pacsuri... Én kelljek... Ne a látszat, hogy hmmm igen, jó nő is lehetnék... 
Egy szó, mint száz.. most hiányzik, és örülnék, ha átölelne, puszit adna és együtt aludnánk el, de ez olyan dolog, ami a jövő zenéje, mint a Little Piece of Heaven. Ő az én hangomra aludt el... Bár én is elaludhatnék most arra, ahogy énekel és gitározik valami andalgós zenét. Valami melankólikus csoda altató dalt... De ez szintén csak a jövő zenéje :)

"I will suffer for so long
(What will you do, not long enough)
To make it up to you
(I pray to God that you do)
I'll do whatever you want me to do
(Well then I'll grant you a chance)
And if it's not enough
(If it's not enough, If it's not enough)
If it's not enough
(Not enough)
Try again
(Try again)
And again
(And again)
Over and over again
(Over and over again)"

Egy szelence...
Benne minden amire szükségem lehetne,
de valószínűleg Pandórából csak Andor jutna nekem,
ami bőven elég lenne ahhoz, hogy igazán boldog legyek.

Ismét sikerült úgy rímelnem, hogy nem figyeltem oda :)
Szóval Andor... csücsköm szíve, segített kilábalni a szakításból és még mindig lóg egy csokival :)
Remélek minden jót, és hiszek a legrosszabban, hogy ha esetleg nem jönne össze, ne puffanjak. Elég magasan repkedek... 

Angithia, drága barátosném pedig ne szomorkodjon. Az a faszkalap a múlté, s bár most szutyok érzés neki az egyedüllét, de jobb, mint egy kétszínű hazug patkánnyal... Aki egyszerre két nőt tart az megérdemli ezeket a szavakat... Kicsi csillagom, ne búsulj, gyönyörű vagy! Lesz jobb!

Ákos.. bocs a tegnapit, örülök, hogy beszéltünk, még mindig szeretlek. Jó barát vagy! Csak én gondolam túl a dolgokat. 

Gulyi: ne bánkódj a lányok miatt... Helyes punk gyerek vagy te! Csak azt tudom mondani neked is, mint Anginak... Kopf Hoch!:)

 Nyugtával dícsérem a napot! :)