Meleg van a szobámban, főleg, hogy a laptop is annyi hőt ad le, ami leolvasztaná a jégsapkákat is...

Ma, augusztus 20-án életemben másodszor kijutottam megnézni a tűzijátékot. Egy órás utazás és kétségbeesett keresgélés után megtaláltuk egymást Zombieval, aki ekkor már totál idegbeteg volt, mert folyamatosan elkerültük egymást, és persze az ismerőseinket is. A tűzijáték haladtával azért enyhűlt ő is, a végére már elengedett egy kósza mosolyt is. Az előadást a Petőfi térről néztük, ahol természetesen a nagy fák mindent eltakartak, de a hangos robbanások és a színes fények, amik mindenről visszaverődtek, hatalmas drámai hatást keltettek, s mindenközben az MR2 Petőfi Rádió szólt két hatalmas hangfalból, benne a Holdviola számaival. Már gyűltek a könnyek a szemembe, amikor vége lett az egésznek. Jó lett volna, ha valaki átkarolja a derekam és néha édes csókokkal borít a színes robbanások közben, de nem volt mellettem senki. Senki, akire úgy nézhetnék akár az Igazira... Hiányzik az az érzés, hogy mellettem legyen valaki. Rossz egyedül elaludni és felkelni, de legalább nem keserítem meg mások életét a horkolásommal...

Elindultunk a Deák tér felé. Sokan voltak, de meglepő módon a metrón volt helyem (!!!) és még csak nem is tapostak a számban. A vonatot is pont elértem, még volt 10 percem elfoglalni a legtökéletesebb helyet. (Minden ülés ugyan olyan...) 
A vonaton a kalaúz rám nézett és elment mellettem, így jegyet sem kellett vennem, szóval nagyjából minden tökéletes volt. Amit sajnálok, hogy egyedül romantikázni magammal nem olyan kielégítő, mint ahogyan azt elképzeltem. 

Hazaértem, s bár fáradt voltam, nekiálltam először enni jó kis májkrémes kenyeret. Nem nevetni! Amilyen májkrémet, vagy kenőmájast vagy mi a fenét vesz anyám, az a földi mennyország, komolyan mondom. A francba! Most, hogy megemlítettem, ismért késztetést érzek arra, hogy kimenjek egy újabb adagért. No, mindegy is. Miközben elfalatoztam egymagamban a gyertya és a laptop fényében, gondoltam felnézek a facebookra, hátha történt valami izgalmas. Andorral beszéltem pár sort, aztán Erickel és Imochannal, majd végül Nettyvel. 
Már már elalszom a monitor fénye mellett, de muszáj voltam írni... 
Holnap 8-ra megyek be a suliba könyveket pakolni, micsoda jó-tét-lélek vagyok... Aztán eldől kivel találkozom, hol és mikor. 

Remélem végre boldog lehetek majd, mert igen is kijár már nekem a boldogság egy férfi mellett. Vagy legalább is valaki mellett, aki férfinek néz ki, vagy ahhoz hasonlít. 

Mellesleg nagybátyó, Aszfaltbetyár mutatott egy blogot, amin hatalmasakat kacarásztam. 

Kis Viku Blogja Mindenképpen nézzétek meg!

Szép estét! Kezeket a paplan fölé! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.