2012.08.08. 00:02
Letters to Juliet
Annyi minden kavarog a fejemben, amit papírra vethetnék, ha lenne nálam papír és toll, de most be kell érnem a billentyűzettel és a bloggal. Ma egész nap Hugival voltam. Körmöt lakkoztunk új technikával, s megnéztünk két filmet, ami természetesen a romantikus filmek kategóriájába tartozik. Az első az az "Another Cinderella Story" volt, a második a "Letters to Juliet". Lábunkat a nyakunkig felhúztuk, karunkkal átöleltük azt, úgy néztük a filmet. Néhol kinyújtóztunk, mogyorókrémet és tiramisut ettünk, közben álmodoztunk. Félelmetes a hasonlóság közöttünk.
Tulajdonképpen várunk a hercegre, aki a fehér lován érkezik, aki romantikus, de nem az az idegesítő fajta... Szívesen élnénk úgy, hogy tudjuk, csak mi létezünk a párunknak...
A legtöbb férfi amint meghallja azt a szót, hogy romantika, borsódzik a háta és erőteljes öklendezésbe kezd, de hogy miért, az számunkra érthetetlen... Mindenki érző lény, csak van aki kevésbé... Ebbe a kategóriába sorolható a férfiak 85%-a... Sajnálatos módon. Pedig minden nő vágyik egy kis kényeztetésre és boldogságra, amit csak egy partnertől kaphat, akivel kapcsolatban van.
Holnap fél kilenckor találkozom Dave-vel, náluk. Már tudom, merre kell mennem, hányadik emelet, melyik ajtó, melyik szoba. Kissé olyan érzés ez, mintha már ezer és még ezer éve együtt lennénk. Boldogsággal tölt el, s persze kissé megrémiszt a tudatlan állapotban ért örömforrás közelsége.
Ha minden jól megy, holnap velem lesz délután is.
Ma komoly elhatározásra jutottam. Minden, amit eddig leírtam, azt összegyűjtöm, átírom, egy kicsit átfogalmazom és megpróbálok belőle egy novellát készíteni. Bátraké a szerencse, és én most rendkívül bátornak érzem magam. Érzem, hogy sikerülhet ezzel a kis történettel motiválnom az embereket arra, hogy semmi miatt ne aggódjanak, mindig lesz jobb, bármi is történjék, fő a pozitív gondolkodás! (Mondom én, ennyi negatív bejegyzés után...)
Szóval szeretném motiválni az embereket arra is, hogy éljenek a mának. Persze mindenki a saját határain, korlátain belül.
Ami azt illeti boldog vagyok. Boldog, amiért Angithia és Zombie egymásra találtak, mint tavaszi zápor és a frissen szirmot bontó virág. Zombie ugyan még tapasztalatlan és aggodalmaskodó, hiszem Angithia az első...
Kívánom nekik, hogy úgy egészítsék ki egymást, mint a fekete a fehéret... Mint sötét a világost, mint pozitív a negatívat... Ha nincs egyik, a másik sem létezik. Legyetek egymás jobbik felei! Sok boldogságot kedvenceim!
Mára szép estét, üdv, a ti egyetlen Emmátok :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A KorrektÚra 2012.08.08. 02:40:46
Első dolog ami beugrott:
www.youtube.com/watch?v=PSvnIwg0lEA
"A legtöbb férfi amint meghallja azt a szót, hogy romantika, borsódzik a háta és erőteljes öklendezésbe kezd...Ebbe a kategóriába sorolható a férfiak 85%-a... "
A Maradék 15%-nak sincsen szüksége romantikára. Csak míg 85 százalék nyíltan ellenzi, 15,akármennyire hidegen hagyja, romantikázik,mert ha a nő a romantikától boldog,és én örülök ha ő örül,nem nagy logika,hogy boldogok vagyunk a romantikázásnál...Persze,van aki ezt nem látja be.
"ami természetesen a romantikus filmek kategóriájába tartozik"
Igen,sejthető volt,hogy nem dumáltok, körömlakkoztok és nézitek mondjuk a Die Hardot.
A Novella remek ötlet,kérlek,amint (tényleg) elkészül mindenképpen jelezd,ha lehetőségeid engedik! :)
Miss Rouge 2012.08.08. 12:38:11
Írj levelet kérlek a tblogmail@citromail.hu -ra. Szeretném felvenni veled a kapcsolatot.
Ezer kösz, Emm