Szinte semmit sem lehet tenni most...

Egyedül vagyok, pedig körbevesznek emberek... Bömböl a kiváló zene... Kint fákat csavar a szél, dörög... Lassan esni fog... Ha elkezdi, ne hagyja abba... Kiállok, a papucsomat bedobom és üvöltve fogok táncolni, mert megkívánja szenvedő személyem. Emlékszem, múlthét pénteken, első pandázásomon, amikor a (már kijelentett) szerelmemmel ezt énekeltük: 
I'm singin' in the rain
Just singin' in the rain
What a glorious feeling
I'm happy again.
I'm laughing at clouds
So dark up above
'Cause the sun's in my heart
And i'm ready for love(!!!)

Tegnap is, ma is, holnap  is ugyan ezt fogom érezni... Ah... micsoda szerelem... De lássuk csak a szokásos dolgokat...
FÁJÓ PONTOK:
- Ha együtt kocsmázunk, nem engem csókol... Jó, persze Tara is mondta, hogy nem szeretik egymást nyalni-falni mások előtt, de egy puszi is mínusz 10 perc az életemből...
- Tegnap sikeresen felhúztam akarva-akaratlanul, hogy tudja mi vár rá a jövőben, aztán elgondolkodtam rajta, hogy ma (is) együtt alszanak (összeköltöztek???) és hát ha dolog van, akkor dolog van. Minden, amit én "alkottam" azt más élvezi... Nem mintha remegnék azért, hogy lefekhessek valakivel... De elég sok painkiller kéne, hogy ne érezzem az idegfeszegetést, hogy a szerelmem mást kefél...
- 28.-ától nyaral... Vele... meg anyuci, apuci... Szóval a családja... kivétel nélkül...
 Én nem vagyok a családja.
- A következő félperces üzenetet kaptam: basszus életem csak te jársz a fejembe. megőrülök <3
A probléma, hogy ezt kilométerekkel távolabbról küldte neten, és nem engem átölelve a szemembe :( Mindent nem lehet...
- Mikor nincs, olyan pesszimista kis lúzer rocker lány vagyok, hogy igazából nem akarnék magammal találkozni. Ahogy vele vagyok... Kivirulok, egészen az első korsó sörig, mert ott rájövök, nem velem van... Mármint... nem 100%ig...

Egyszerűen... Nem tudok mit mondani... Inkább mentem... Sziasztok... 

Ma is panda... Ma is atom részegség... Tegnap többet ittam, nem ettem, ma mégis részegebb vagyok, mint tegnap... Egy lánytól ez nem szép, de csupán az eszeveszett bódultság tudja leflexelni a valós érzéseimet... *5 perc cenzúra* Nagyon megkedveletem Évit.. Túlzottan... Nem akarom átbaszni... Tünemény a csaj, de Atyért bármit... BÁRMIT megtennék... Azt mondta, nem kell sokat várnom rá.. De mennyit... eszembe jutott, hogy szerelemben és háborúban mindent lehet... Valóban? Akkor én bármit megteszek önző módon saját boldogságomért... de megéri ez nekem? Évi kedvesen, aranyosan elhívott beszélgetni, és azt mondta, rá és Atira mindig számíthatok ha beszélgetni akarok... Hogy lehetek ekkora patkány? Én tényleg nagyon szeretem a kis kincsem, de azt akarom, hogy együtt is boldogok legyenek, ellenben nem akarok második lenni... Undorító egy dolog ez.. Mindjárt elalszok... Kicsim, holnap hívj fel, ha tudsz... bármikor... Szeretlek... Holnap részletesebben, ma ennyi fért a posztba, csóközön!

Gyomorideg, mert ma is látom.
Zaj, mert M.Shadows énekel.
Büdös, mert szárad a lakk.

Röviden, tömören ennyi... Bővebben:
Már most azt érzem, hogy megbolondulok... Hányingerem van, szédülök és ha rá gondolok, a pillangók pogózni kezdenek a már amúgy is gyönge pocakomban... (Eat it! Eat it! Eat it!)

Gondolkodtam, és amit tegnap hallottam, az kiábrándított... Valószínűleg viccnek szánta, vagy igazából a fasz tudja, de amikor Tara azt mondta Ericnek, hogy "Te fasszopó, mikor csinálunk együttest?" akkor csak pislogtam, mint hal a szatyorban... Lehet ez az én lelki gyengeségem, de képtelen lennék egy ilyen csupaszív embernek olyat mondani, hogy fasszopó... Akit szeretek, annak nem mondok ilyet... Vagy tévedek?

Eddig nem volt bennem para, de ma nagyon remeg a lábam. Egyrészt, mert szeretem, (I know It's not your time...) másrészt pedig mert félek a lebulástól (but baby don't cry...) 

Lassan jön át Anthony rápippantani arra a bizonyos vizipipára, aztán készülődik Trendybe kidobni a hárpia nőszemélyt, aki megkeseríti az életét, akivel a szexen kívül szerintem más már nem láncolja hozzá... 
Nancyvel egy cipőben járunk... Ugyan abban a kényelmetlen, pár számmal kissebb veszkóban. Bár ahogy látom, az ő csizmája kezd kényelmessé válni... Holnapra pedig az ő mérete lesz... De én? Én hónapokig fogom koptatni az utakat ugyan abban a kényelmetlen surranóban. Legszívesebben vagy levenném, vagy kicseréltetném nagyobbra... De én inkább küzdök... Addig tűröm a fájdalmat, amíg kényelmes nem lesz. S ha egyszer passzentos lesz a lábamra, akkor ott fog mellettem állni a szerelmem, és mindenki előtt megcsókol. Nem kell elbújnunk a világ elől... mert tudni fogom, csak az enyém. Bármit megtennék a boldogságáért, akkor, ha én tehetem igazán boldoggá. 
A fekete körömlakk kezd megszáradni, (I wont see you tonight....), a zajból kellemes dallam lesz, a körömlakk szagot pedig felváltja a friss levegő. 

Lassan útnak indulok, hogy lássam, akit bizony megszerettem úgy, ahogy van...
(Melody, memory or just one picture....)

A mai este meghozta mézes bodzás pálinka ízű gyümölcsét....

A Panda kocsma ma is tárt karokkal várta sörre szomjazó barátait az arany péntek címszó alatt futó akciójával... 
Szóval a mai nap... Lementem Anthonyval és Nancyvel, hogy "nehogymá' egyedül menjek"... Ennek végeredménye az lett, hogy Ők összejöttek, mi meg kimondtuk a varázsszót: SZERETLEK...

Ittunk  Vedeltünk jó sok sört, majd jött a pálinka és a többi és a többi... A lényeg, örülök, hogy tudok írni... Helyesen... Ha esetlegesen kihagynék pár betűt, vagy rossz lenne a nyelvtani helyességem, előre is bocsánat, picsa részeg vagyok.
Eric "véletlenül" pont mellém ült le, s a "legváratlanabb" helyzetben leesett az öngyújtója, és pont "véletlenül" egyszerre nyúltunk érte... Az asztal alatt erős kézszorítás... 
Nem sokkal később a zenehallgatás közben nekiálltam írogatni a telefonomba, egy befejezetlen verset, amit egyetlenem véletlenül kitörölt... A lényeg, hogy arról szólt, vagy arról szólt volna, hogy két tűz között áll, a választás rajta, s bár mellette alszik el, Őt keféli, közben én vagyok neki a háttérben... Elkezdtem sírni... A Seiz the day, ami reggel óta ment a fejében, ismét betett nekem, így hát félre vonultam. Arra vártam, hogy utánam rohanjon, de mikor a jobb oldalamra pillantva megláttam Nancyt, a balomon pedig Anthonyt, rájöttem, a barátaimnak nagyon is fontos vagyok, ami persze jó, akkor is, ha én a szerelmemet vártam :) Végül persze Anthony elment venni nekem egy pálinkát, és helyette Eric sziluettje körvonalazódott előttem. Ennek örültem. Leült mellém a földre, ő volt a baloldalam, néztem, néztem, majd odahajoltam és megcsókoltam. Mire a jobb oldalamra néztem, Nancy már nem volt ott, ami jó és rossz is egyben, mert azt hittem Eric fog elmenni, és beszélhetek vele, de jó, mert így végül kettesben voltam a kincsemmel... Elmondtam őszintén, mi is az, amit érzek, mindazt, amit már elmondtam levélben, blogban, 'satöbbi. 
- Szeretlek - mondtam elhaló hangon, a legtisztább őszinteséggel. Ő pedig vígasztalt, mást nem is tehetett volna. Újra megcsókolt és azt mondta, Ő is szeret... Vidámnak kell lenned - mondta - szeretem, amikor nevetsz.
Tündérmesébe illő az, amit érzek, Walt Disney sem írhatna szebbet. 
Visszamentünk inni, majd ismét rossz lett a kedvem, elvonultam, Ő jött... Ezt játszottam, míg a wc-nél nem kötöttem ki, pont ott, ahol egy hete találkoztunk. PONTOSAN. Megöleltük, megcsókoltuk egymást. Kimentem, leültem a helyemre, majd Tara ment ki a wc-re... Odahajolt, hátulról megölelt, és azt mondta bír engem... a probléma, hogy én is... Jó fej lány, vicces, és ha belegondolok, undorodom magamtól, hogy ezt teszem vele... A másik oldalról pedig zokogok, hogy abba estem bele, akiért ő odáig van... Ugyan az a srác, ugyan azok az érzések. És természetesen én leszek a ribanc. 
Elkeztünk beszélgetni, és elmondtam, neki, hogy fülig bele vagyok zuhanva egy srácba, akinek van barátnője... Velem randizik a srác, estéket beszélünk át, nagyon sokat jelent nekem, és kezdem azt érezni, én is sokat jelentek a srácnak. Tara felháborodottan nézett rám, hogy akkor mit tétovázik a srác, dobja ki a csajt a francba... Szegény, kedves... Nem tudta, hogy Ő az, akit ki kell dobni... Szidta a lányt, aki valójában saját maga volt...
Eldöntötte sorsát, ha szabad ilyen erőteljesen kifejeznem magam...
Aztán ismét külön vonultam... Noémival. Beszélgettünk, mikor kicsim odajött elköszönni, mert mentek haza Taraval. Mostmár olyan érzés, mintha tesvérek lennének, pedig párok... (egek, mindjárt há...) 
Odajött, heves csókolózás, puszi puszi... Egymásra nézünk, Ő elköszön: Szia!, s majd teljesen egyszerre kimondtuk azt, amit én abszolút komolyan gondolok: Szeretlek. Halk kuncogás, még egymás karjaiban, még egy csók, és visszamentünk a többiekhez. 
Tara odajött hozzám, megölelt és mondta, hogy vár holnap... Istenem... Mostmár tényleg megőrülök...
Elmentek és nem sokkal később jött egy SMS:

 
Szia kincsem. Jó volt látni téged. Kérlek ne sírj többet.
Ilyen szép lánynak csak mosolyogni szabad. Vigyázz
magadra. Jó éjt. Szép álmokat.Csókollak. Szeretlek <3

Én hatalmas mosollyal ittam tovább a sörömet, s lassan mi is mentünk. K.D. rám volt állva... Csak a szokásos... majd hirtelen megjelent egy törpe, aki bemutatkozott ugyan, de a fránya alkohol hatására elfelejtettem a nevét...

Szóval hazafelé menet ( a vonat késett 20 percet) elcsórtunk pár villanykörtét, amiket kidobáltunk az ablakon, itt a szobámban pedig csücsül kettő...

Életem azt mondta, holnap felhív... Tara hatkor kel, remélem nem 7 körül fog hívni, mert akkor még az igazak álmát fogom aludni, de mindenképpen számítok arra, hogy beszélek vele... 

Életem, ma este találkozunk, Szeret, a te egyetlen Emmád :)

Anthony, Nancy... A legjobbakat! SZERETLEK TITEKET!!!

A pillanat, amikor az SMS-t olvasom... :) Photo By: Anthony