A mai este meghozta mézes bodzás pálinka ízű gyümölcsét....

A Panda kocsma ma is tárt karokkal várta sörre szomjazó barátait az arany péntek címszó alatt futó akciójával... 
Szóval a mai nap... Lementem Anthonyval és Nancyvel, hogy "nehogymá' egyedül menjek"... Ennek végeredménye az lett, hogy Ők összejöttek, mi meg kimondtuk a varázsszót: SZERETLEK...

Ittunk  Vedeltünk jó sok sört, majd jött a pálinka és a többi és a többi... A lényeg, örülök, hogy tudok írni... Helyesen... Ha esetlegesen kihagynék pár betűt, vagy rossz lenne a nyelvtani helyességem, előre is bocsánat, picsa részeg vagyok.
Eric "véletlenül" pont mellém ült le, s a "legváratlanabb" helyzetben leesett az öngyújtója, és pont "véletlenül" egyszerre nyúltunk érte... Az asztal alatt erős kézszorítás... 
Nem sokkal később a zenehallgatás közben nekiálltam írogatni a telefonomba, egy befejezetlen verset, amit egyetlenem véletlenül kitörölt... A lényeg, hogy arról szólt, vagy arról szólt volna, hogy két tűz között áll, a választás rajta, s bár mellette alszik el, Őt keféli, közben én vagyok neki a háttérben... Elkezdtem sírni... A Seiz the day, ami reggel óta ment a fejében, ismét betett nekem, így hát félre vonultam. Arra vártam, hogy utánam rohanjon, de mikor a jobb oldalamra pillantva megláttam Nancyt, a balomon pedig Anthonyt, rájöttem, a barátaimnak nagyon is fontos vagyok, ami persze jó, akkor is, ha én a szerelmemet vártam :) Végül persze Anthony elment venni nekem egy pálinkát, és helyette Eric sziluettje körvonalazódott előttem. Ennek örültem. Leült mellém a földre, ő volt a baloldalam, néztem, néztem, majd odahajoltam és megcsókoltam. Mire a jobb oldalamra néztem, Nancy már nem volt ott, ami jó és rossz is egyben, mert azt hittem Eric fog elmenni, és beszélhetek vele, de jó, mert így végül kettesben voltam a kincsemmel... Elmondtam őszintén, mi is az, amit érzek, mindazt, amit már elmondtam levélben, blogban, 'satöbbi. 
- Szeretlek - mondtam elhaló hangon, a legtisztább őszinteséggel. Ő pedig vígasztalt, mást nem is tehetett volna. Újra megcsókolt és azt mondta, Ő is szeret... Vidámnak kell lenned - mondta - szeretem, amikor nevetsz.
Tündérmesébe illő az, amit érzek, Walt Disney sem írhatna szebbet. 
Visszamentünk inni, majd ismét rossz lett a kedvem, elvonultam, Ő jött... Ezt játszottam, míg a wc-nél nem kötöttem ki, pont ott, ahol egy hete találkoztunk. PONTOSAN. Megöleltük, megcsókoltuk egymást. Kimentem, leültem a helyemre, majd Tara ment ki a wc-re... Odahajolt, hátulról megölelt, és azt mondta bír engem... a probléma, hogy én is... Jó fej lány, vicces, és ha belegondolok, undorodom magamtól, hogy ezt teszem vele... A másik oldalról pedig zokogok, hogy abba estem bele, akiért ő odáig van... Ugyan az a srác, ugyan azok az érzések. És természetesen én leszek a ribanc. 
Elkeztünk beszélgetni, és elmondtam, neki, hogy fülig bele vagyok zuhanva egy srácba, akinek van barátnője... Velem randizik a srác, estéket beszélünk át, nagyon sokat jelent nekem, és kezdem azt érezni, én is sokat jelentek a srácnak. Tara felháborodottan nézett rám, hogy akkor mit tétovázik a srác, dobja ki a csajt a francba... Szegény, kedves... Nem tudta, hogy Ő az, akit ki kell dobni... Szidta a lányt, aki valójában saját maga volt...
Eldöntötte sorsát, ha szabad ilyen erőteljesen kifejeznem magam...
Aztán ismét külön vonultam... Noémival. Beszélgettünk, mikor kicsim odajött elköszönni, mert mentek haza Taraval. Mostmár olyan érzés, mintha tesvérek lennének, pedig párok... (egek, mindjárt há...) 
Odajött, heves csókolózás, puszi puszi... Egymásra nézünk, Ő elköszön: Szia!, s majd teljesen egyszerre kimondtuk azt, amit én abszolút komolyan gondolok: Szeretlek. Halk kuncogás, még egymás karjaiban, még egy csók, és visszamentünk a többiekhez. 
Tara odajött hozzám, megölelt és mondta, hogy vár holnap... Istenem... Mostmár tényleg megőrülök...
Elmentek és nem sokkal később jött egy SMS:

Én hatalmas mosollyal ittam tovább a sörömet, s lassan mi is mentünk. K.D. rám volt állva... Csak a szokásos... majd hirtelen megjelent egy törpe, aki bemutatkozott ugyan, de a fránya alkohol hatására elfelejtettem a nevét...

Szóval hazafelé menet ( a vonat késett 20 percet) elcsórtunk pár villanykörtét, amiket kidobáltunk az ablakon, itt a szobámban pedig csücsül kettő...

Életem azt mondta, holnap felhív... Tara hatkor kel, remélem nem 7 körül fog hívni, mert akkor még az igazak álmát fogom aludni, de mindenképpen számítok arra, hogy beszélek vele... 

Életem, ma este találkozunk, Szeret, a te egyetlen Emmád :)

Anthony, Nancy... A legjobbakat! SZERETLEK TITEKET!!!

A pillanat, amikor az SMS-t olvasom... :) Photo By: Anthony

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.