ÉN most megyek és felakasztom magam az első fára :)

Kettéhasad a szív... Sír Zokog a lélek... Elhagyott... Megcsalt... Neeem.. Arról szó sincs... Csak kisétált az életemből. Úgy, hogy szinte benne sem járt... Ennyi voltam... Ennyi volt a blogbejegyzésnek.. És nekem...

Viszlát!

Valami van a szobámban... megint... érzem... mozog... SEGÍTSÉG, FÉLEK!!! :(

" A boldogság abból származik, amikor arra koncentrálunk, ami van, és nem arra, ami hiányzik. " -Andrew Matthews

Megvan! Ez az, amit kerestem... Szombaton azért voltam boldog, mert csak az enyém volt, most, hogy hiányzik, a boldogtalanság emészt fel... Nem tudom, ki ez az Andrew Matthews, de köszönet neki... Megértettem boldogtalanságomat... Persze nem tudok ellene mit tenni jelen pillanatban, de legalább már értem... 

 Affektív zavarokkal küszködöm. Nem tudom miért, de mindenkit az ellenségemnek tudok be, ami nem a legmegfelelőbb viselkedési forma, amit most mutathatok. Sírtunk, sírunk, olyan dolgokat teszünk, amik meggyötörnek. No, persze azért nem vagyunk disszociatívok, de jellemeznek a hirtelen dührohamok, amik az elfojtott keserűség miatt törnek felszínre. Mindenki tudja, de senki sem érti. Mindenki tudja, hogy Eric és én szerelmi szálakat fűztünk, ám azt senki nem érzi át, ez milyen nagy teherrel jár. 
"én..én nem tudok dönteni basszus"
"de ha meg úgy döntök akk nem akarom azt hogy neked rossz legyen"
"de tudd drágám hogy nagyon szeretlek"
"rád nem tudok haragudni, mert annyira édes teremtés vagy"
Ezek a mondarok kavarognak a fejemben, nem tudom miért, nem tudom hogyan, de nem akarok már itt lenni... El akarok menni. Nem csak itthonról, nem csak európából, nem csak a világról... Mindenhonnan el akarok menekülni. Kellett egy kis idő, hogy bevalljam magamnak mindazt, amit eddig hevesen tagadtam, márpedig, hogy menekülök, méghozzá az alkoholba... Ami nem biztos, hogy a megfelelő választás a menekülésre.
"anniyra szeretetre méltó vagy drágám
téged csak szeretni lehet", mondta Eric, majd összeszorult a szívem. Az exem úgy vált el tőlem, hogy bennem semmi szerethető nincs, csak rossz tulajdonságaim vannak, amiket nem bír elviselni. Most pedig itt van Eric, aki sokmindent - ám nem mindent - tenne meg azért, hogy az övé legyek, 110%ban. Hiba volna elengedni, kárhozat lenne megtartani. 
Keserűséget, mély fájdalmat fecskendeztem a kétkedő elméjébe, amitől egyhagyta magát. Bármilyen erősen is leplezte érzéseit, kihallottam, hogy tanácstalan. Igazából én éreztem magam rosszul, mert -bár nem akartam- fájdalmat okoztam annak, akit szeretek. Megkértem, hogy ne gondoljon rám, ha a döntés elé áll. Legyen önző, mert a boldogságát akarom, és ha igazán csak Tara mellett boldog, áldásom rá, de engem többet nem lát. Drasztikus lépés ez, de ha máshogy próbálom megoldani, akkor tényleg depresszióba zuhanok, és más sem hiányzik érettségi előtt, mint egy előre melegített ágy a pszichiátrián. Sírt. Én az ablakból kinézve itattam az egereket, ő pedig náluk tette ugyan ezt. Egyszerűen a kötél, amelyet a szeretet font körénk, nem enged, és csak egymáshoz szorít minket. Levegőért kéne kiáltoznunk, de mazochista jellemet mutatva élvezzük, hogy nem szabadulunk egymástól. Engem akar, én pedig őt... Szerelemmel és nem fellángolással. De neki van egy biztos helye, ami állandó, és azt a helyet Tarának hívják... Én megértem őt... És a boldogságát akarom, bármi áron!  El fogom érni, hogy boldoggá tehessem... 
"Az lesz a legegszerűbb, ha megölöm magam, azzal senkinek sem ártok" CSAK NEKEM, TARÁNAK ÉS A BARÁTAIDNAK... Szeretlek, nem akarlak elveszíteni... Megesküdtünk egymásnak, hogy mindig ott leszünk. Bármi legyen is, de ez a lelki terror, amit a halálhíreddel keltettél, ez engem is arra ösztönzött, ami már már a Rómeó és Júlia csutkáig lerágott sztorijára emlékeztetett. Csak úgy lehetünk együtt, ha a túlvilágon próbálkozunk? Kétlem... De bármit is csinálsz magaddal, azt sosem fogom megbocsájtani magamnak! Mert tudom, hogy miattam lenne.
Most pedig feltennék néhány kérdést, amire válaszolj magadban... Nem kell, hogy elmondd, bár örülnék neki, ha megosztanád velem a válaszaidat.

• Szereted a barátnődet?
• Engem szeretsz?
• Kire gondolsz többet?
• Boldog vagy, amióta ismersz? Ha igen, miért? Mi/ki miatt?
• Én tudom, hogy már döntöttél, csak nem mersz kockáztatni. Igazam van?

Szeretném, ha ezeket átgondolnád... Tudom, hogy nem egyszerű neked, de nekem sem. Meg kell értened, hogy ezt így tovább nem bírom már. Ha nem tudsz választani, az azért van, mert Őt akarod, de félsz, hogy elveszítesz. Szeretnék helyetted dönteni, de most neked kell meghoznod egy döntést, aminek bizony súlya van. Pontosan 2343,5-6 kg. 
Én szeretlek. Tudom, hogy te is szeretsz, de ha még egyszer az életben halállal érvelsz, azt nagyon meg fogod bánni...