Zokog az eső,
míg én számolom a cseppeket,
Lüktet a zene,
S te nem lennél a helyemben.
"A" betűt rajzol
Egy villanó fény az égre,
Nap nélkül,
Nem festek szivárványt, csak kékre
ütöm a felhőt,
Legyen valami színe,
Ha már a hímnemnek,
Nincsen hozzám szíve.
Párás ablak,
mire ujjak rajzolnak jövőt,
így ad nekem,
a képzelt remény erőt.
Egyedül vagyok, 
a tömeg elnyomó zajában,
mint egy vándor,
ki eltévedt a magányban.
Hiányoznál,
Ha lenne rólad emlékem,
Nem válaszoltál,
Neked ezt is elnéztem.
Karod szoros,
Egy élő bábut ölel át,
Kérlelve nézlek,
Fess velem szivárványt!
Legyen velem,
színes minden, hát éljünk,
Legyünk együtt,
a mi utolsó reményünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.