Az Ő első bejegyzését a naplómból lefénymásoltam, betettem egy borítékba és hozzátűztem egy levelet:
"Kedves Tomi! Kérlek olvasd végig... Nem tudom, mit is mondhatnék neked. Nem tudom, mi történt 4 éve, nem tudom miért írok, csak azt az egyet tudom - és abban 100%ig biztos vagyok - hogy ezalatt a 4 hosszú év alatt bennem SEMMI nem változott. Egyszer követtem el egy hatalmas baklövést, ami miatt a mai napig szenvedek. Olvasd el, mit írtál akkor. Még mindig nem tudom felfogni, hogy ilyen könnyen feladtuk. Szerintem mindenki érdemel egy második, s egyben utolsó esélyt. Amit te leírtál az akkori naplómba, azt én szüntelenül érzem. hiányoznak a baromkodások és a hajnali instant tea evés az ablakból. Az ágyad, amit tőled katam azóta új kerettel rendelkezik. Most nagyjából deréktól kezdődik az ágy. Szóval kérlek legalább a saját gondolataidat olvasd el. Hiányzol, még mindig ugyan úgy szeretlek! Azért, ha kicsit átgondoltad a dolgokat, írj vissza. Hiányzol anyunak, apunak, Macinak, de legfőképpen nekem. Vigyázz magadra! Tina"

Hugival háromnegyed 10kor találkoztunk az Ovinál, majd egyből együtt elindultunk a Rákóczin Tomiék felé... Útközben kétszer el akartam ájulni az idegességtől, ráadásul egész nap émelyegtem, fájt a fejem, gyomoridegem volt, hányingerem, mindezt Tomi miatt... Megszűnt létezni minden...

Nos... legyen elég annyi, hogy váltottunk pár levelet, amitől most úgy érzem magam, mint aki közelebb áll a nihil, üres halálhoz, mint az élethez. Lélegzem, ver a szívem, életjeleket adok, de belül meghaltam teljesen...

Szóval akkor jöjjön a "remek" és célravezető beszélgetésünk...

Én: Szia... Először is, bocs, hogy ma idétlen módon "elrohantam", de nem akartam, hogy azt hidd, miattad voltunk ott és "kémkedtünk"... A szomszédod lányát kerestük és vártuk. Másodszor... Nem tudom, hogy ennyi idő után miért nem jelölsz vissza, mint ismerőst. Anyám az ismerősöd Úgy látszik Őt jobban csíped... 3... talán egyszer az életben még hajlandó leszel hozzám szólni egy szimpla vállrántás helyett. Nem értem, miért nem akarsz velem kommunikálni. Sajnálom a történteket, itt nem magunkról beszélek...

Vigyázz magadra... Tudod ki...

Tomi: Szia... Először is, nem én voltam ott, hanem a tesóm, és a szomszédom lánya a túl oldalon lakik, szóval nem értem az összefüggést. Másodszor. Az én véleményem szerint az ennyi idő alatt semmit sem változtál, ha meg igen, akkor sem pozitív irányba. Mindjárt megoldom, mivel mostmár tudom hogyan jöttél rá, hogy Melivel nem vagyok együtt... Hozzáteszem, ezt se nagyon értem, hogy ha neked van pasid, miért akarsz a volt barátoddal kommunikálni... Nincs sok közünk egymáshoz... 3. Asszem hozzád szóltam, és nekem az pont elég is volt. 4. "Sajnálom a történteket, itt nem magunkról beszélek..." Ki gondolt ránk??? Tudok vigyázni magamra. Fingom sincs...

Én: Szia... A kapcsolat státusz izét anyámtól tudom, aki két napja beviharzott a szobámba... Te mégis mire gondoltál? Egyébként már elég régóta nincsen senkim, azt meg PLÁNE NEM ÉRTEM, hogy miért változtam volna negatív irányba... egyébként ha szabad tudnom, miért gyűlölsz ennyire? semmi olyat nem tettem, amivel erre rászolgáltam volna...

Tomi: Akkor ha jól gondolom, amikor még múltkor írtál, akkor ha az igaz, hogy még együtt voltál a pasiddal, akkor sem lehetett túl fényes a kapcsolatotok, különben nem jutottam volna eszedbe. Nem írtam egy szóval se, hogy negatív írányba, hanem , hogy akkor sem pozitívba, ami azt is jelentheti, hogy SEMMIT SEM VÁLTOZTÁL, és ha változtál volna, akkor sem érdekelne, mert benne van a viselkedésed, az egész történet, egyszóval minden, és még esélyt sem szeretnék adni. Ez egy ilyen dolog... Remélem megérted. Hogy mit tettél, mit nem, engem nem érdekel, tettél, amit tettél, bennem nem hiszem, hogy nagyot fordulna a kocka

Én: http://carpediem-madame.blog.hu/2012/09/11/reszletek_egy_titkos_naplobol

Biztosan nem emlékszel már ebből semmire, én is 4 év elteltével találtam meg... Csak gondolkodj egy kicsit... Annyira azért nem lehetett rossz velem.Történtek dolgok, amik rosszak voltak ugyan, de mérlegelj... jók is történtek. Csak annyit kérek, hogy olvasd el, semmi többet...

Tomi:

Engem nagyon nem érdekelnek már ezek a dolgok... 15 éves voltam, és eléggé hülye gondolkodású. Jahh... és hozzáteszem... én egyáltalán nem írtam olyanokat, amiket te úgy írtál , mintha én írtam volna... Ezt azzal is megtudom nekem cáfolni, hogy írni is utálok, főleg nem ilyen marhaságokat, mint egy napló. A leckémet még csak-csak megírom. Na kezit csókolom.

Én: nézz be a postaládába, vagyis abba a "csőbe" le van fénymásolva, ma vittem el, a te kézírásod, csak hogy elhidd végre....

Tomi: pff.... azt akkor nem a szomszédhoz akartad vinni??? Ennyit erről... saját magadat árulod el...

Én: Tegnap a szomszédnál voltam, Noéminál este.. Meg délután... Ezt most vittem, kb egy órája Valld be, hogy ez a te írásod! Megtaláltam a karácsonyi ajándékod is, azt a füzetet... abban is van 1-2 írományod. Egyszerűen nem értem miért vagy ilyen ellenséges velem... Ha mindenki érdemel második esélyt, én miért nem? Még csak arra sem adsz esélyt, hogy újból megismerj...

Tomi: Szerinted én emiatt lefogok menni?? Majd a kutya megvizsgálja... És ma miért nem a szomszédhoz mentél? Figyelj, engem nagyon nem érdekelsz!!!!!!!!!!

Én: csak azt nem értem, hogy miért...

Tomi: Mert nem szeretlek, és nem is akarlakÁ!!!!!! nem értelek... amikor M-mel együtt voltam, te még akkor is próbálkoztál alattomos módon Mert így érzek és kész

Én: akkor nem akartalak szétszedni titeket, beletörődtem... de ha akkor tényleg szerettél, akkor most nem lennél ilyen

Tomi: M.-mel 3 év 4 hónapot voltam együtt, és még 100X ennyit együtt tudnék vele lenni, na most veled asszem 4 hónapot voltam, és többet soha!!!

Én: Miért gyűlölsz?

Tomi: na jól van... megkeresem, hogy tudlak letiltani, amíg megtalálom az még kb 5 perc, addig felőlem írkálj

Én: szeretlek, szerettelek... szia..

Tomi: okés, álmodj szépeket

Én: te is, jó éjt!

Ezek után valahogy nem tudok aludni, már megint rosszul érzem magam... király... Aki szeretne még csúnyán pofára ejteni, az jelentkezzem most légyszi, mert nem vagyok eléggé a padlón...